Esik. Az eső. Megint. 2011-08-08 van, kb 22 fok odakint és azt hiszem felülről súroltam a lécet ezzel a jóslással. Mivel bent ülök. A szobában.

Nem gondoltam volna, mikor a Balaton Soundon verettem szombat délután 38 fokban a Parov Stelar koncerten, hogy a nyár utolsó napajait élem át. Július 9-én.

Nem olyan régóta vagyok hivatalosan kereső ember, de eddig mindig július utolsó és augusztus első hetében jártam szabadságra, remélvén a jó időt. Hát most nagy öngólt rúgtam volna ha ugyanezt teszem.

Nem tudom, ki hogy van vele, de mostanában egyre többször hallom, hogy először ismerjük meg Magyarországot és csak utána menjünk nyaralni külföldre. Ez addig szép és jó és tényleg hasznos, amíg az ember nem vágyik stabil strandidőre, teraszokon való üldögélésre, vagy ha kielégítik a múzeumlátogatások is. Én nem vagyok ilyen. Nekem kell az, hogy a 40 fokos kánikulában fulladozzak a medence \ tenger \ tóparton. (preferált rész aláhúzandó), és az, hogy a fagylaltkelyhem / söröm / fröccsöm / hekkem / lángosom (feladat adott aláhúzásra ) elfogyasztása közben azon mérgelődjek, hogy miért nem kentem le magam 20 faktoros naptejjel, mert rommá fog égni a vállam. Nyilván pénz kérdés a nyaralás, de valljuk be, kis odafigyeléssel és valóban menni akarással, nem elérhetetlen a Horvát, vagy az Olasz tengerpart. Itthon, hiába a józan paraszteszű marketing, nem olcsóbb nyaralni.

Olvasom ilyenkor különböző közösségi portálok üzenő falain, szinte másodpercre pontosan,hogy szarakodik az idő, hogy mindenki elégedetlen az időjárással. Ezt részben tudom megérteni. Aki szabadságon van, itthon van, annak tényleg gáz. De aki dolgozik, annak nem teljesen mindegy? Most sokkal jobban érezné magát, ha a munkahelyéről kinézve azt látná, hogy 36 fok van, és tombol a kánikula? Jelenleg kint esik, bent dolgoznak. Szerintem bentről mindegy. Tökre mindegy.

Ilyen időben el lehet kezdeni olvasni, a Harry Potter összes bővített DVD-ét megnézni, összebújni az aktuálissal és megbeszélni a megbeszélni valókat… Egy raklap világítós óvszerrel kitanulni a Kama Sutrát, társasjátékozni, áthívni a barátokat egy laza kártyapartira, közösen főzni. Olyan sok mindent lehet csinálni ilyen esős időben is. Nem kell mindig panaszkodni.

Tessék sok sok túlórát összeszedni /aki teheti/, aztán ha majd elérkezik a vénasszonyok nyara lehet újra élvezni a napsütést, a kávéházakat, vagy elugrani Szigligetre és nagyon büntetően rozéfröccsözni.

Én ezt fogom tenni.

2011- ben is kaptam egy hívást, valamikor június végén, hogy idén is lesz Rabszolgavásár a Savaria Karneválon, a Romkertben.Mint minden évben összejött a szokásos csapat, bár idén sok új szereplőnk is van, hiszen a Foki klánnak most más dolga akadt, mivel az Iseum megnyitóján énekelgetnek a Varázsfuvolában.

Kelemen Zoli aka. Kelli nem kis fejtörés árán pótolta a helyüket, és úgy tűnik nem is rosszul. A Zoli egyébként a darab agya, hiszen ő írja, rendezi és vezeti a showműsort. Birka türelemmel vezényli a próbákat, nincs könnyű dolga, mivel mindenki amatőr, senki nem végzett semmilyen iskolát színjátszásból, pusztán szerelemből csinál magából hülyét. A Zoli ennek ellenére évről évre kihozza a darabból a maximumot, és "áttolja" rajtunk az elképzeléseit. Jó érzés közvetlen közelről figyelni egy színész- rendező munkáját, és jó érzés segíteni ebben.

Az idei darabról annyit, hogy mint minden évben, egy gyönyörű fricska rajzolódik ki az éppen aktuális folyamatokról ami az országban megy. R faktor címet viseli a darab. A 4 párt 4 rabszolgajelöltje versenyez azért, hogy munkát, illetve szabadságot nyerjen és ezért kampányol. Érdemes megnézni, ha valaki kapható az ilyen szórakozásra is, és nem csak a szokásos ólomöntés, felvonulás, bor utca szentháromságban akar karneválozni Szombathelyen.

Óriási élmény rabszolgát vásárolni, és később lehet mesélni a kollégáknak, ismerősöknek, rokonoknak, hogy képzeljétek el, vettem egy rabszolgát Szombathelyen a Savaria Karneválon.

Ezúton is üzenek, hogy gyertek, nézzétek meg a darabot, licitáljatok, és térjetek haza egy olyan élménnyel, ami tényleg csak keveseknek adatik meg.  Pénteken, szombaton, vasárnap Rabszolgavásár a Romkertben.

Ave Savaria, Ave Cézár!

Ízelítőnek egy videó egy régebbi rabszolgavásárról, hogy mire is számíthattok.

 Alig több mint egy napja hallottam a hírt, hogy eltávozott közülünk a Gabi. A Vidagabi..A Vidaotone.A Haver…

Mindenképpen meg akartam emlékezni a blogomban róla, de az istennek nem jut eszembe semmi, olyan ami csak közelítene ahhoz amit köszönhetek neki. Egy rakás gondolat kavarog a fejemben, de valahogy nem áll egy rendszerbe, nem áll össze egy kerek történetté. Írhatnék róla, hogy hogyan találkoztunk először, vagy mikről beszélgettünk, de ilyenkor nem jut eszembe konkrétan semmi. Gondolom, ezt az állapotot nevezik sokknak. Sokknak, mert meghallottam, hogy soha nem fogjuk tudni folytatni azokat a dolgokat, amiket pedig kellene, pedig mindketten többek lettünk tőle.

Leírok inkább egy élményt, ami átvitt értelemben köszönhetek a Gabinak, és az Undergroundnak amit ő képvisel(t).Ezzel a múltidővel ki van a tököm, mert nem akarok róla múlt időben írni, de bazd meg csak abban lehet…L Mindegy, a történet ez:

Heineken Balaton Sound 2011, vasárnap délután, 38 fok. A Balatonban volt egy kis sziget, amit a startlap internetes oldal támogatott, és a Soundon éjszaka megszokott zenéktől eltérően kellemes lágy, lazulós zene ment. Élveztük a Timimmel a nyarat, a zenét, chilleztünk 1500-al. Arról beszélgettünk, hogy valahogy itt van a Szimfónia kávézó és milyen jó lenne, ha most itt a Gabi zenélne. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam (nem túl pattanósan, inkább felmásztam álló helyzetbe) és odaringatóztam a DJ-hez és kérdeztem tőle, hogy lehet-e zenét kérni. Mondta, probálkozzak, aztán kiderül. Mondtam neki, hogy akkor legyen a Bonobo – Kong című trackje. A Dj a következő szöveget mondta. Sajnos nincs itt, pedig bakeliten megvan, és szívesen le is játszaná, de csak CD-ről megy a zene. Mellesleg teljesen elégedett vagyok a kéréssel, mert totál beleillik abba amit játszok.

El se tudom mondani mennyire boldoggá tett ezzel a mondattal, és ezt igazából a Gabinak, köszönhetem, hiszen egy laza szombat esti Frei kávézós alkalommal hallottam tőle ezt a zenét először. Később ez lett a csengőhangom, majd a telefonom ébresztőjén is ez a zene szólt. Tegnapig. Azóta lecseréltem, mert lecseréltem. Nem azért mert nem szeretem, hanem mert csak. Így könnyebb. Most.

Arról nem akarok írni, hogy mi lesz most a szombathelyi éjszakákkal, mert bevallom a bulik 95%-ához amibe egyáltalán hajlandó voltam elmenni, köze volt a Gabinak. Mi lesz a Szimfóniás téli, őszi, tavaszi szombat éjszakákkal, mikor illetve ki hozza el a Methát, vagy a Fine Cut Bodiest vagy jó ég tudja még kit, hogy ne csak túlefektezett minimal techno, vagy fos dubstepp, szóljon a szombathelyi éjszakában. Félre értés ne essék, egyik stílussal sincsen semmi bajom, de én speciel sokat köszönhettem köszönhetek a Gabinak, hogy nem csak a kőkemény techno vonalat hallgatom, hanem a finomabb, lágyabb zenéket is.

Sok sok élmény, sok kulturális program, sok üdítő, még több  fröccs és egy emlékezetes Ság-hegy után mondhatom, büszke vagyok rá, hogy ismertelek Öreg. Pacsi innen is, és hiányzik, hogy ezért a postért nem küldesz el a te sajátos, és szerethető módon a picsába.

Jó volt, hogy itt voltál.

Vida Gábor 1969-2011. NyugoDJ Békében

Aki ismer és volt külföldön, az tudja, hogy gyűjtöm a bögréket.

Itt a blogom, arra gondoltam, hogy megmutogatom őket, pár soros gondolatokkal, egyesével, hogy aki olvas az is megismerkedhessen a bögréimmel.

Innentől kezdve feladatotok is van. Aki külföldre,belföldre, a Holdra vagy akárhova megy, hozzon nekem bögrét. :o)

Íme az első, az első bögre, A bécsi....:

Sokan voltak közületek, gondolom, Bécsben a karácsonyi vásáron. Ott kezdődött a szenvedély. Ugyanis, úgy adják oda a forralt bort Bécsben, hogy kifizeted a bögrét is, majd amikor hazajössz, akkor vagy visszaváltod és visszakapod a pár €-dat, vagy hazahozod a bögrét, mint szuvenírt. Én mindig hazahozom. Eddig szerintem 3-4szer voltam a  Wiener Christkindlmarktban, és 3-4 bögrém is van onnan. Érdekes, mert volt olyan, hogy ugyanolyanok voltak a bögrék, de általában évről évre mást adnak a ki.

A bögrék általában kék színűek, láttam már bordót is, és egész jó feelingje van annak, hogy álldogálsz a tömegben és iszogatod a forró italt, az eléggé farkas ordító hidegben. Ott mindig el kap a karácsony érzés és jó szívvel térek haza. Igaz, hogy kezdem unni a bécsi vásárt, szóval idén lehet Grazba kellene kimenni, ott is van egy hasonló rendezvény. Nekem tetszenek az ilyenek.

Íme a képek a Wiener Christkindlmarkt bögrémről. Az egyikről :)

Ez a bécsi bögre.Enjoy...

Emailben jött. Odaver rendesen :) Sajnos tök igaz!

Mélyen tisztelt Magyar Államvasutak Zrt!

A mai nap tapasztalatai után úgy érzem elérkezett az ideje, hogy egy hosszabb terjedelmű panaszlevél megírására szánjam rá magam. Higgyék el, nem a kötözködő fotelproli és nem is a napi rutinját végző nyugdíjas szól belőlem, hanem a teljesen felháborodott utas, aki nem mellesleg több éve a MÁV szolgáltatásait veszi igénybe(lévén, hogy nem nagyon van más lehetőségem).

Abba a bizonyos pohárba pedig a mai napon hullt bele az utolsó csepp, ugyanis egy részeg illúziónak lettem az áldozata, azt reméltem, hogy a Budapest Nyugati pályaudvarról, az első vágányról 18:20-kor induló, Budapest- Esztergom vonalon közlekedő vonattal a menetrend által közölt időpontban, tehát 19:16-kor érkezem meg a piliscsabai állomásra.

De nem, ehelyett nagyjából 20:00-kor sikerült elérni az említett települést. Sebaj, a késést megszoktam, afféle szabadedzés jellege van már ezeknek a dolgoknak, nyilván a MÁV is készül a téli szezonra, amikor a kijelzőn felbukkanó "180 perces késésen" az emberek többsége már fel sem mérgeli magát. Bizony, szépen lassan hozzászokunk, az életünk részévé válik, akárcsak a kövérkés húgyfoltok egy 00-sban eltöltött túra után. Az viszont már az önök számára a mindennapokból is jól ismert pornóoldalakon feltűnő "anal black monster cock attack" kategóriával volt egyenértékű, amikor az amúgy még 18:25-kor is az induló vonatra a peronon várakozó tömeg elé csupán egy szerelvényt toltak be. Ugyanis az említett utastömeg legalább akkora volt, hogy minimum 3 Desiro tipusú (http://www.logsped.hu/desiro.jpg) vagonra lett volna szükség.

Ehelyett egy darab vagon vánszorgott be, ami még ennek tetejébe 15 perces késéssel indult. A tömeg mondhatni teljes joggal anyázott, hiszen nem elég, hogy egész nap a bitang melegben lapátolta a GDP-t, késett is a vonat, és egy ilyen fárasztó nap után még le sem tud ülni a garantáltan bónuszperceket tartogató menetidő alatt.

Apropó menetidő. A Budapest-Esztergom vonal azért nem egy Salakszentmotors-Nógrádbél szakasz, tehát jó pár ember számára fontos, hogy viszonylag rövid idő alatt tegye meg azt az 53(!) kilométert(nem mintha kevésbé lennének fontosak a kisebb forgalmat jelentő települések). A gyakorinak mondható vonatforgalmat a "kiváló" logisztikai teljesítménynek köszönhetően beárnyékolja az a tény, hogy ezt a távot "mindössze" másfél óra alatt lehet abszolválni. Csak összehasonlításképpen: a 130 km-es távolságot jelentő Budapest-Győr vonal jobb esetben másfél óra, rosszabb esetben pedig 2 óra 20 perc alatt megtehető.

Tudom, tudom, a Budapest-Esztergom vonalon sajnos egysávos és amúgy is rosszabb minőségű pályarendszer van telepítve, nincs is villamosítva, meg amúgy is a kurva anyját a Pilisnek, hogy oda tudott nőni.Pénz meg nincsen, hogy felújítsuk. Nos, erre a meglehetősen gyenge lábakon álló mentegetőzésre a következőket tudom válaszolni: Az, hogy nincsen rá pénz, az a legkevésbé sem tud érdekelni. Oldjátok meg, mert a MÁV szolgálatában álló Cic Imre kalauz sem viccel, kíméletlenül leficcent a szerelvényről, ha nincs elég kabala a zsebembe, hogy megvegyem a jegyet! Persze, lehetnék szolidáris a MÁV szorongatott helyzetével, de Önök sem szarják tele a villanyszerelő bakancsot, ha leég a házam, no meg én már leadóztam és még jegyet is vettem. Miről beszélünk?! A mostoha földrajzi viszonyok leküzdhetőségéről pedig Ausztria, vagy Svájc nyújtanak példát. Fúrjatok alagutat, csináljatok töltéseket, stb (legalább munkahelyek teremtődnek, ahol dolgozhatnának az országunkban népes táborral rendelkező ingyenélők is [kivételesen nem a címzettekre gondolok]), mint az említett országokban! Persze, keletről is vehetnék példákat, Grúziához, Bulgáriához és Örményországhoz képest a MÁV valóban egy sikersztori, no meg a Magyar Államvasutak vezetősége tökéletesen otthon érezné magát a felsorolt országok irányításában, hiszen a korrumpálhatóság, a "baszok bele, mert a hó végén úgyis több millió pörög a számlámra" öntudat és a felelősségre vonhatóság teljes hiánya mind-mind ismerősen csengő szavak. Túl keletre persze ne menjünk, mert Japánban pár perc késés miatt már mondott le miniszter.

Ha azt hinnék, hogy a történet itt véget ért, akkor tévednek. Ugyanis a késéssel induló vonat Óbuda állomáson újra kijött a box utcába, mivel a MÁV 15 perces büntetést szabott ki a Desiro istállóra. Az ok nem volt más, hogy az Esztergom felől érkező, szinte teljesen üresen begördülő ellenvonatot mindenképpen be kellett várni. Tehát nem az elégedetlen tömeggel megpakolt szerelvény kapott elsőbbséget, hanem egy szellemjárat, ami végig, szinte csodával határos módon tartani tudta az előírt menetidőt. A MÁV úgy tűnik észre sem veszi, hogy a saját dolgozóit szopatja be, hiszen az érthetően felpaprikázott tömeg azonnal kiegyenesíti a kaszákat és "Éljen a haza!" felkiáltásokkal megrohamoz mindent, amin MÁV emblémát lát. Nos a kalauz is ilyen, rajta csattan az ostor, egy olyan emberen, aki a legkevésbé sem tehet, arról, hogy egyesek munkavégzés címszó alatt vidám maszturbálásra kapják az órabérüket. Ezek után persze nem csodálkozhatunk azon, hogy a jegyellenőrzés modora a "Füzesabony és környéke, ÁFÉSZ, 502-es Italbolt" hangulatát idézi. Ezek után én se lennék kedves, a csalán az én faszomat is csípné.

Heves harcok árán, végül elértünk Pilisvörösvár állomásra. Minden tovább utazó boldog volt, mert aki ismeri a helyi viszonyokat az tudja, hogy ezen az állomáson elég sokan szoktak leszállni, ha Budapest felől érkezik az ember. Most is így volt, az utasok 60%-a vidáman hagyta el szerelvényt, szétbaszott ideggel gyújtottak rá a jól megérdemelt cigarettájukra. Így már ülőhely is akadt bőven, kezdett oldódni a feszültség. De nem! A MÁV tanúbizonyságot téve rendkívüli nagylelkűségéről még 2 vagont csatolt a vonathoz. Mint mondtam ez szinte semennyire sem volt indokolt, annyit viszont pont lehetett vele baszakodni, hogy újabb percekkel növeljük a késést, valamint 15 percet kellett várni a szemből érkező vonatra. Végül este 8 órakor be is szivárogtunk Piliscsabára.Azt nem tudom utána, hogy alakult az expressz sorsa, de gyanítom, hogy nem mentek gördülékenyen a dolgok. Itt szeretném kifejezni együttérzésemet azokkal az utasokkal, akik még ekkor sem lőtték fel magukat a Holdra.

Azzal is tisztában vagyok, hogy nem ez az egyetlen ilyen eset Magyarországon, a pannon puma földjén, ahol mindig van lehetőség egy plusz pár órás kupébulira. Elgondolkodtató, hogy a MÁV logisztikusai és a komplett vezetőség, honnan veszi a bátorságot arra, hogy az utasai idejével ilyen módon szórakozzon. Pénzt, egyebet lehet lopni, majd lesz valahogy, de az idő az más, azt nem adja vissza senki. Nem vagyok egy szociálisan érzékeny ember (nektek kéne annak lenni, baszd meg), de azért azok a munkások is szeretnének időben hazaérni, hogy beszúrhassák a jól megérdemelt esti sört, aláverjenek az asszonynak, és kialhassák magukat, akik többek között arra kapják a fizetésüket, hogy megvegyék a vonat bérletüket. Pénzt fizetnek a MÁV-nak, bár jó kérdés mit kapnak ezért cserébe. Ugyanis az emberek nem gépek, akiket be lehet nyomni egy konzervdobozba (mit számít a kényelem, és a körülmény?!) és még ezért fizessenek is.

Így hát feljelentést nem teszek, mert teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a MÁV bármikor felbérel valami sztárügyvédet, aki pár milla ellenében jogi úton úgy belerejszol a számba, hogy öröm lesz nézni. Ezért csupán egy apró kérésem van, amivel azt hiszem a ma és máskor is nyomorgó utazókat is ki lehetne elégíteni, nem csak engem: A MÁV logisztikusai és a felső vezetés minden tagja lássa el aláírásával az általam megírt nyilatkozatot, azt legyenek szívesek scanneljék be, hogy a lehető legtöbb internetes oldal számára eljuttathatóvá váljon, így szerezve nagyobb megbecsülést a magyar nép szemében.

A nyilatkozat szövege a következő:

Én, ............... felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy egy ócska kis szarjancsi vagyok, mert a rám bízott feladatokat nem látom el a meghatározott hatékonysággal. Egyetemi éveim alatt, már ha voltak ilyenek, üvöltve vertem a narkós kis faszomat, így hát szerény képességeim nem jogosítanak fel arra, hogy a magyar és külföldi utasok minden igényének megfeleljek. Szégyentelenül lopom a pénzt és mások idejét, mert semmilyen állami, vagy civil szerv nem vonhat tetteimért felelősségre. Valamint nagyon sajnálom, hogy az édesanyám picsája alatt nem volt szecskavágó, amikor a világra szart.

Dátum, hely, aláírás.

Szíves segítségüket előre is köszönöm.

Maradok végtelen tisztelettel:

* Nándor

Aljas nem? De. Ugye, ugye...

Tegnap tartottuk Busznyák Adián aka. Busa szülinapi megemlékezését Csipkereken a Boriéknál (Atom csaja).

A megemlékezésre az ünnepelt majdnem el sem jött, ennek az előtörténete annyi, hogy pénteken a Cinema kávézóban jött össze a kis Passengeres banda, ahol a Busa váltig állította, hogy márpedig ő nem jön ki Csipkerekre, indok nemvolt. Sőt Garai Atom Antal Vas Népés illetve Ocho Machos rabszolga balga módon el akarta csalni máshova...A láma...

Az akció fedőneve Boriéknál Grillezés volt, mivel már régóta terveztünk oda egy laza pikniket, és most összekötöttük a kellemest a hasznossal és megtartottuk. Persze semmi nem ment simán.

Szombaton ébredezve kiderült, hogy ocsmányfos idő van, esett így kérdésessé vált az egész terv. De végülis sok telefonálás után kiderült, hogy Boriéknál van terasz, meg fedett és el lehet ott grillezgetni. Így nem volt más hátra, mint bevásárolni meg elindulni.

Bevásároltunk az Interebbik Spárban és találkoztunk a Csacsi-lak parkolójában. Innen indultunk nagy sebesen. El is jutottunk a Teszkóig, mert nyilván kiderült, hogy senki nem vette meg azt ami kell, de hát ez egy ilyen banda :)

Nagy kavarodások, és némi stressz árán kiértünk Csipkerekre, ahol szakadt az eső, de jól éreztük magunkat. Grilleztünk, felköszöntöttük a Busát, és ettünk, UNOztunk, zenét hallgattunk, vedeltük a Bonyi szülinapi pálinkáját. Jól elvoltunk

A szülinapos a Kanadából hozott Birthday Boyos kitűzőjével.

Ezzel a bloggal kívánok mégegyszer is boldog szülinapot a The Passengers kisangyalának.

Boldog Szülinapot Busa Úr!!!!

Atom anyukája blogolt róla, hogy főzött be baracklekvárt (baracklegvárt jó Vazs megyeiessen), és szemtelen módon bekommenneteltem, hogy küldjön nekem. Elolvasva összefolyt a nyál a számban, mikor rágondoltam milyen jó is lenne, esős reggelen ( délben, ugyanis általában akkor kelek 7 végén ) barack lekváros pirítóst enni.

Ma, azaz szombat reggel (délben) le is teszteltük a Timivel és tényleg atom jó lett!Ezzel a kis bejegyzéssel szeretnénk nagyon nagyon megköszönni, hogy kaptunk, és elnézést a szemtelen kommentért :)

itt a kép a legvárról :)

Köszönjük szépen, macska ül a széken :)

 Aki aktív f@szbúk aktivista az nyomon követhette a "helyzetjelentéseimet" a VOLT-ról és a Balaton Soundról. Próbáltam napi minimum egyszer összefoglalni, hogy milyen is volt a fesztiválom, de most kaptok egy kicsit bővebb élménybeszámolót. Képekkel.

Szerdán meló után elintéztem a fiskális ügyeket és összeszedtem a Timiet (L), és fél kettes (13:28) vonattal elstartoltunk Sopronba. 33%-os kedvezményes jegyemmel és egy doboz narancsos Soproni társaságában Timi, Atom, Judit és jómagam robogtunk a GYSEV erre a célra kijelölt járatában. Megérkezéskor sajnos nem fogadott az "Isten hozott Sopronban, külön köszöntjük a VOLT fesztiválra érkező vendégeinket" speciál köszöntés, de ez semmit nem vont le a fesztivál és szabadság hangulatból. Ez a kép fogadott bennünket a vasútállomáson, nekem tetszett...

Az állomás elötti térre lépve, már eluralkodott a fesztivál hangulat, hiszen mindenhol fiatalok VOLTak és örültek maguknak, egymásnak. Fetrengtek fűben, parkban, vagy ott és abban amit találtak, vagy éppen kedvük volt hozzá...

*** személyes megjegyzés: felbaszta az agyam a blog.hu!!!! Megírtam egy csomó szöveget, erre b@szta elmenteni, kib@szott pipa vagyok most!!! OFF***

 Némi tanakodás és utánaszámolás után kiderült, hogy Taxival is érdemes felmenni a szálláshoz, nem kell megvárni a Tisza buszt (erről majd írok később, hogy mi is ez), így szerváltam egy fehér 5 ajtós Suzuki taxit (sofőrrel mielőtt jönnek a kötekedések), amin VOLT hivatalos VOLTos matrica, tehát nem rabol le minket anyagilag. A VOLT os Pesti Est különszámban benne VOLT :), hogy 1200 HUF-ért cipeli a fenekünket és a csomagjainkat a VOLTos Taxi, mi 4-en VOLTunk, 300HUF/kopf. Nem vág földhöz, szal hajrá. Jó fej VOLT a taxis, egyébként itt meg is állnék egy pillanatra.

Sopron lakossága hihetetlenül türelmesen és lojálisan áll hozzá a fesztiválozókhoz. (Tisztelet a kivételnek, mindenhol vannak balf@aszok, Sopronban is, hallottuk pl. hogy már a -1. napon feljelentették a fesztivált, a nagy hangzavar miatt, holott még el sem kezdődött..no comment) Persze érthető, hiszen Sopron lakossága okos, tudják, hogy ha jól érzi magát a fesztiválozó, akkor jövőre is visszajön és itt költi el a forintjait, valutáját, pénzét, ki mennyit, mit. Le a kalappal Sopron, jó ott fesztiválozni.

Felvitt minket a taxi az Ady Endre 5 szám alá, ami a VOLT Klub panzió címe, és a következő 4 napban az otthonunkat jelentette. Sokak számára a tisztaságot, sokak számára a lehetőséget az alapozásra, de ezt később. :) Becsekkoltunk, átvettük a kulcsokat, a Tisza buszos bérletet és elfoglaltuk szobáinkat. Kétszer kétágyas szoba, középen folyosó, onnan nyíló zuhanyzó és wc, folyosón hűtő, szekrények, 4 napra teljesen jó. Főleg azok után, hogy láttam a VOLT-os faházakat, illetve néhány sátorhelyet, hát a miénk ahhoz képest maga volt a Hilton, jó sok csillaggal..

Okos fesztiválozóktól elvártan körbenéztünk a környéken, találtunk egy CBA boltot, kb 50 méterre, egy főiskolás klub szerű helyet, kb 60 méterre és egy éttermet a szállás épületében, Ala Carte és menüs étkezési lehetőséggel, szal teljesen olasz volt minden :)

Be is vásároltunk vizet, energiaitalt, zsömlét, péksüteményt, csokit, meg minden olyan dolgot, ami másnap (mindenki arra gondol amire akar) jól jöhet. Ezek után a lányok kitalálták mit is vesznek fel arra a napra, mi fiúk újabb narancsos Soproni társaságában konstatáltuk, hogy megérte az árát a szállás, pláne úgy, hogy van internet, meg talán lesz csend is éjszaka (délelőtt).

Lassan elkezdtünk elindulni a fesztiválra, de ez majd legközelebb... (trollface illene ide..Problem?)

 Anno posztoltam a fészbukkon, hogy 100 éves lett a mamám és ígértem egy hosszabb beszámolót a buliról.

A lényeg, voltunk VOLTozni, és Heineken Balaton Soundozni. Készült egy rakás fénykép, mivel a Timim fényképezője ott volt VOLTon, én meg Sopronban a VOLT klub panziós szálláson fetrengve tudtam meg, hogy nyertem egy fényképezőt, így az meg már velünk volt Soundon.

Vannak még képek meg emlékek dögivel. Itt éppen a Zsóttit vártuk a Timivel meg a Danival mert A Zsótti meg az Anett csak 1 napra jöttek -velünk ellentétben akik egész hétre -  szombatra, és gondoltam tincitáncizok, hamár késnek kicsit, mert igen jó zene szólt itt. Ez volt mellesleg a Soundon az Inmedio sátor, ahol előző este a Palotai elég szép szettet játszott le, többek között a Passenger c. számot is lenyomta Iggy Popp barátunktól, ami meg egy kis csoport himnusza. A Soundon mellesleg nem meglepő ha az ember egyedül veret, szeletel finom elektronikus zenékre. Az ott teljesen normális :) Ezek után mentünk a Parov Stelar koncertre a nagy színpadhoz, délután, 40fok, zene, haverok, a legjobb élményeim között volt de erről majd később :P

Arra gondoltam, hogy majd idővel, szép lassan felrakosgatok képeket, mindegyikhez írva pár sort, hogy mik is voltak a fesztivál élmények. Néztünk sok sok filmet, voltunk sokat FREIelni, és mivel szabadságon voltam nem jutott időm semmire. HNY. ez ilyen :)

Legyetek türelemmel, az idővel szokás szerint hadilábon állok. A pénznél csak az időt kezelem szarabbul. Szerintem nem vagyok egyedül ezzel. Majd re.

Csóxi