szamárSágok

 Alig több mint egy napja hallottam a hírt, hogy eltávozott közülünk a Gabi. A Vidagabi..A Vidaotone.A Haver…

Mindenképpen meg akartam emlékezni a blogomban róla, de az istennek nem jut eszembe semmi, olyan ami csak közelítene ahhoz amit köszönhetek neki. Egy rakás gondolat kavarog a fejemben, de valahogy nem áll egy rendszerbe, nem áll össze egy kerek történetté. Írhatnék róla, hogy hogyan találkoztunk először, vagy mikről beszélgettünk, de ilyenkor nem jut eszembe konkrétan semmi. Gondolom, ezt az állapotot nevezik sokknak. Sokknak, mert meghallottam, hogy soha nem fogjuk tudni folytatni azokat a dolgokat, amiket pedig kellene, pedig mindketten többek lettünk tőle.

Leírok inkább egy élményt, ami átvitt értelemben köszönhetek a Gabinak, és az Undergroundnak amit ő képvisel(t).Ezzel a múltidővel ki van a tököm, mert nem akarok róla múlt időben írni, de bazd meg csak abban lehet…L Mindegy, a történet ez:

Heineken Balaton Sound 2011, vasárnap délután, 38 fok. A Balatonban volt egy kis sziget, amit a startlap internetes oldal támogatott, és a Soundon éjszaka megszokott zenéktől eltérően kellemes lágy, lazulós zene ment. Élveztük a Timimmel a nyarat, a zenét, chilleztünk 1500-al. Arról beszélgettünk, hogy valahogy itt van a Szimfónia kávézó és milyen jó lenne, ha most itt a Gabi zenélne. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam (nem túl pattanósan, inkább felmásztam álló helyzetbe) és odaringatóztam a DJ-hez és kérdeztem tőle, hogy lehet-e zenét kérni. Mondta, probálkozzak, aztán kiderül. Mondtam neki, hogy akkor legyen a Bonobo – Kong című trackje. A Dj a következő szöveget mondta. Sajnos nincs itt, pedig bakeliten megvan, és szívesen le is játszaná, de csak CD-ről megy a zene. Mellesleg teljesen elégedett vagyok a kéréssel, mert totál beleillik abba amit játszok.

El se tudom mondani mennyire boldoggá tett ezzel a mondattal, és ezt igazából a Gabinak, köszönhetem, hiszen egy laza szombat esti Frei kávézós alkalommal hallottam tőle ezt a zenét először. Később ez lett a csengőhangom, majd a telefonom ébresztőjén is ez a zene szólt. Tegnapig. Azóta lecseréltem, mert lecseréltem. Nem azért mert nem szeretem, hanem mert csak. Így könnyebb. Most.

Arról nem akarok írni, hogy mi lesz most a szombathelyi éjszakákkal, mert bevallom a bulik 95%-ához amibe egyáltalán hajlandó voltam elmenni, köze volt a Gabinak. Mi lesz a Szimfóniás téli, őszi, tavaszi szombat éjszakákkal, mikor illetve ki hozza el a Methát, vagy a Fine Cut Bodiest vagy jó ég tudja még kit, hogy ne csak túlefektezett minimal techno, vagy fos dubstepp, szóljon a szombathelyi éjszakában. Félre értés ne essék, egyik stílussal sincsen semmi bajom, de én speciel sokat köszönhettem köszönhetek a Gabinak, hogy nem csak a kőkemény techno vonalat hallgatom, hanem a finomabb, lágyabb zenéket is.

Sok sok élmény, sok kulturális program, sok üdítő, még több  fröccs és egy emlékezetes Ság-hegy után mondhatom, büszke vagyok rá, hogy ismertelek Öreg. Pacsi innen is, és hiányzik, hogy ezért a postért nem küldesz el a te sajátos, és szerethető módon a picsába.

Jó volt, hogy itt voltál.

Vida Gábor 1969-2011. NyugoDJ Békében