Városnézés előtti történet itt. Városnézés utáni történet meg itt...
Csütörtök 2012. szeptember 14 Zulu -- délután
Elmentünk várost nézni, persze a többiek izgultak mert értük először vissza kellett menni a szállásra. A szállás a város kellős közepén volt, a sétáló utcára nyílt, jobb helyen nem is lehettünk volna.
Imádni való a környék
Pordenone maga nem nagy város, talán Sárvár meg Szombathely között lehet félúton a nagysága. Nem messze tőle van az amerikai légierő támaszpontja szóval sok a rágógumis amerikai nyelvet beszélő arc. Itt van az Electrolux gyár is, ahol mellesleg az Ede meg a Levi dolgoznak formatervezőként. Szóval ez az iparosodott felén van az országnak. A város történelme minket annyira nem kötött le, inkább megnéztük azt ami szembe jött velünk. Egyébként fél órára van az Alpok, 1 órára a tenger. Szóval biztos undorítóan unalmas lehet itt élni...
Ebben az utcában volt a szállásunk a 3. emeleten bal kéz felől a Coin üzlet mellett
Elindultunk hát felfedezni magunknak a várost. Bebarangoltuk a létező összes sétálóutcát, a főteret keresztbe-kasba.
Romantikus csoportkép, háttérben rácsokkal. Jelzés értékű lehetett
Még Olasz katonákba is belefutottunk, akik valami katonai kütyüvel vizsgáltak valamit, nem nagyon tudtuk kideríteni mit, de szerintem a pár hónappal ezelőtti földrengés utóhatásait figyelhették, legalább is a hatalmas parabolaantenna erre engedett következtetni. Aztán persze lehet, hogy ez egy ordas nagy baromság.
Katonák a kütyüvel
Ellátogattunk egy a belvárostól viszonylag kieső parkba is, amihez át kellett kelni a helyi Meduna folyón ahol is láttunk galambokat és kacsákat sütkérezni. Hatalmas halak voltak a vízben.
Sziesztáznak még az állatok is
Ők is sziesztáztak akárcsak az emberek, őszintén szólva sok mindent nem tudtunk magunkkal kezdeni Pordenoneban a szieszta alatt, így a lehető legjobb dolgot tettük amit ember tehet Olaszországban, leültünk egy frankó kis kávéra az egyik kávézóban.
Szieszta, a kutya sem jár az utcákon
Kávézóból egyébként literszámra találni Pordenoneban, kaptunk egy csomó hasznos infót is, hogy miket nem illik egy kávézóban. Többek között:
• Nem illik 12:00 után cappuccinot rendelni, volt rá példa, hogy a srácok kirendelték és egész egyszerűen nem hozta ki a pincér. Aranyos mi?Olaszok! Ebbe belefutottunk első délután, szemrebbenés nélkül kihozták. Szemrebbenés nélkül buktunk le, hogy turisták vagyunk. Szemrebbenés nélkül gondolhatták rólunk, hogy a hülye turisták. Szemrebbenés nélkül mondom, hogy jogos.
• A croissant-t jobb briosnak hívni, mert szerintük a croisson az francia, az övüké az briós.
• Reggelire érdemes ilyen briosokat, vagy fánkokat rendelni, mert felhúzzák a szemüket ha bármi olyat rendelsz ami sós. Konkrétan én ebbe is beleszaladtam vasárnap reggel, mikor kikértem a kávém mellé a toastot, a pincér kedvesen de határozottan mondta, hogy az aztán NEM. Ilyenek ezek az olaszok nincs mit tenni. Vagy elfogadod, vagy hazamész.
• Mindenki ásványvizet vagy minimum gyümölcslét iszik a reggeli kávéjához, ha leülnek és hosszasan fogyasszák. Ha a pultnál, akkor kevergetés nélkül lehúzzák és egy Ciaot dobva odébb is állnak. Pultnál kávét 3-nál többször megkeverni olyan, mint nálunk 3-nál többet húzni a pömpin pisilés után. Nem illik és kész.
A délutáni reggelink után varázsütésre lett vége a sziesztának 16 óra környékén és mindenki előmászott az utcákra, vásárolni, sétálni, beszélgetni, dolgozni, kéregetni. Igen sajnos ezekből elég sok van ott is. A bevándorlók próbálnak talpon maradni, de a 4 féle carabieneri azért kordában tartja őket. Igen jól olvastad 4 féle rendőrség. A helyi, a megyei, az országos, meg az isten tudja még milyen. Mindenki másért felelős, így rend van és nincs pardon. Olyanokra figyelnek például, hogy igazoltatás után tényleg lelépnek-e a kéregetők. Szóval jelen vannak és tényleg őriznek és védenek. Mindamellett fergeteges egyenruhákban vannak. Az külön látványosság. Pláne Velencében, azok igazi Urak. Élmény.
A sétánk itt aznapra véget is ért mert 5-re igérték, a srácok, hogy hazaérkezzenek, késtek. Mi elaludtunk fiúk (a sziesztát hamar meg lehet szokni), a lányok meg egymás haját fonták be és még a Judit szülinapi ajándékát is átadtuk. Közben 7 körül megjöttek a srácok és összeismerkedtünk a Levivel is személyesen, majd elmentünk pizzázni és proseccot majd Aperolspritzet iszogatni.
De erről majd holnap, bővebben…
ezeket bőgtétek