2012. szeptember 13. szerda
Ott hagytam abba, hogy ha lesz net Pordenoneban akkor kaptok naponta beszámolót, ha nem lesz akkor meg zanzásítva. Nem volt net, vagyis volt, csak laptop nem. Vagyis az is volt, csak nem volt kedvem elkérni blogoláshoz, okostelefonról meg nem blogoltam soha, és ezután sem fogok, egy darabig biztos. Mivel nincs okostelefonom.
Az indulásunk szerdán jócskán megcsúszott, mivel nem számoltunk azzal, hogy vagy 10 fokot esik a hőmérséklet illetve számoltunk, csak a lányoknak így már nem volt a piperéjük az aktuális divatnak megfelelő, és a kocsi papírjait is le kellett fordítani olaszra, mert hátha elkéri a carabienerik. Mindennel felpakolva, mindent elintézve végül is este 8-kor csak sikerült elindulnunk az idegen autóval a közel 500 kmes útra, úgy, hogy még sosem vezettem autópályán.
Izgalmakban nem volt hiány, főleg úgy, hogy ha 25-30 métert láttam előre akkor sokat mondok, olyan esőbe szaladtunk bele az osztrák autópályán. Mondjuk tettünk egy laza 10 km-es kerülőt mert elsőre úgy tűnt, hogy Bécs fele kell menni, persze tudtuk, hogy nem, de arra indultunk el. Visszafordultunk. A forró út miatt szállt a gőz, a felhők és a víz. Nagyjából 70-90 km-s sebességgel lehetett „szabni”, a 100-as „sebességkorlátozó” tábla az alagutakban felüdülés volt. Ennek köszönhetően hajnali negyed 4-kor be is érkeztünk Pordenoneba.
A város gyönyörű, éjszaka ott is sötét van és a közlekedés nem egyszerű. Szerencsére az éjszaka közepén ott sem túl sűrű a forgalom, így nem okozott gondot például az, hogy a forgalommal szemben akartunk kihajtani az egyik körforgalomból, az állítólagos második kijáraton. Megtaláltuk nagy nehezen a szállásadónkat – innentől Ede – aki már várt minket. Innen is big respekt haver, hogy vállaltad az ilyen késői érkezés ellenére is, hogy pesztrálsz minket. Elkalauzolt minket a szállásra, én pedig mindenféle KRESZ szabályt megszegve behajtottam a sétálóutcába, hogy kényelmesebben pakoljuk ki a csomagokat, majd leparkoltuk a kocsit kb 5 €-ért 12:10-ig.
A szállás szuper,liftes lakás a sétálóutcában. Az albérlet amiben laknak nagyon szuperül van berendezve, két külön fürdő, wc-bidé, konyha, nagy nappali – innentől háló – két hálószoba, folyosó, az egész kicsit minimalista hangulatot áraszt. Nekem és úgy általában mindenkinek nagyon tetszett.
hálónk bevetésen
Átadtuk az ajándékokat, erős pista, turórudi, pirospaprika, Babiczki pincészet 2010-es mátrai Cabernet Franc bora. Örült. Mi meg fáradtak voltunk, úgyhogy az ingyenes parkolási lehetőség felvázolása után lefeküdtünk aludni. Fogmosás, szunya.
2012 szeptember 14. csütörtök
Másnap a főbérlőink, a már megismert Ede és a még nem ismert tesója – innetől Levi – elmentek dolgozni, mi meg felkeltünk, rezzegettük egymást „kora reggeli” PH-ánkkal, majd lefürödtünk és én meg a Timi elkezdtük megkeresni az autóval az ingyenes parkolóhelyet.
Ez külön sztori, Pordenoneban közlekedni nem egyszerű, mondhatnám azt is, hogy bonyolult. Az utak sokszor egyirányúak, kétsávosak, és nem ingyenes parkolósak. A kék felfestés fizetős, a sárga is a fehérek igen, de az meg a belvárosban nincs. Már írtam, hogy délben, egész pontosan 12:30-14:00-ig ingyenesen lehet parkolni, eddig azt hittem azért,hogy pörögjön a gazdaság és az emberek tudjanak ebédelni a belvárosban (ezt nálunk is be kellene vezetni ) de nem. Szieszta van, azaz kiürül a belváros, eddig csak hallottam róla, mert Bibioneban és Jesoloban meg Velencében (ezeket egyébként sem tartom Olaszországnak) ez nem annyira észrevehető. Itt barátaim, itt megszűnik az élet. Kiürülnek az utcák és pont. Szóval itt is gazdaság élénkítő hatása lehet az ingyenes déli parkolásnak, csak az ötlet nem jön be, pont mint nálunk az ötletek, de az más tészta (pasta).
De mi még jócskán a szieszta előtt kezdtük el keresni a parkolót, nyilván nem ott volt, amit magyarázott az Ede, vagyis lehet, hogy ott volt, de mi nem találtuk ott amerre lennie kellett. Mivel minden egyirányú /a szűk utcák miatt / és körforgalmas, nagyjából másfél órát bolyongtunk mire megtaláltuk a helyet, ami konkrétan a ház mögött volt ahol laktunk, de az odajutáshoz meg kellett kerülni az egész várost. Olaszok, nem egyszerű nép az biztos. Mindenesetre meglett, igaz telefonáltunk sokszor és végül is a GPSben is benne volt, de a 2010 júliusi frissítés egy olyan országban ahol tényleg építik az utakat és nem csak dumálnak róla, nem annyira aktuális. A lényeg, hogy meglett és le is tettük az autót, persze nem voltunk biztosak benne, hogy jó helyre, szóval estig ment a para, hogy el ne vontassák a kocsit, de végül is csak ott hagytuk és elmentünk várost nézni.
Pordenone utcakép, ez már a modern rész
De ezt majd holnap…. .
ezeket bőgtétek