Jelenleg 10:54 van és éppen reggelit gyártok magamnak. A Timi elment dolgozóba, hiszen itt nem dolgozták le ezt a napot tehát nincs hosszú hétvégéjük az embereknek Ausztriában. A reggeli az tejeskávéból és sütőben sült zsemléről szól, éppen sül a zsemle ezért most van időm pár sort pötyögni a blogba. Közben meggondoltam magam és kihoztam a laptopot a konyhába, mert így felügyelet alatt tudom tartani a zsömiket. Elég jól pirulnak szóval hamarosan készen is lesznek.
Szeretek kijönni Bécsbe,mert picit kizökkent abból a szarból ami otthon körbe vesz. Itt nem a telefon meg internet adókról szólnak a hírek és az embereken nem az látszik, hogy hogyan élem túl a dolgaimat a következő fizetésig, ha egyáltalán van nekik fizetésük. Itt az emberek kiülnek esténként a teraszokra, beszélgetnek élnek a fogyasztói társadalom által megteremtett lehetőségekkel, és kivétel nélkül minden de minden csurig van. Jó eljátszani a gondolattal, hogy otthon is ez lehetne, de tisztában vagyok vele, hogy a büdös életben nem fogunk soha itt tartani. Kár is ezen gondolkodnom. /Közben elkészültek a zsömlék szóval visszazökkenek a bécsi reggelimhez/
A zsömlék forrók, alíg bírom őket felvágni késsel, de az illatuk az valami mesés. Nem eszek sokat, csak kettőt, a maradék kettőt meghagyom a Timinek, biztos örülni fog neki, ha megjön a melóból.
A múltkor volt egy műsor a tv2őn, ahol arról ment a vita, hogy vajon hol olcsóbb a felsőoktatás és az ezzel járó kiadások, kollégium, jegyzetek, utazás, lakhatás, étel, ital, bulik, stb. Kihozták, hogy Bécs nagyon drága és Pest olcsó még a sok 100 ezres tandíjak mellett is. Hát nem tudom, a Timi heti 15 órában dolgozik az iskolája mellett és fizeti a lakhatását (Bécsben az albérlet árak nem a Pestivel egy léptékűek), fizeti a hazautazásait és a ruházkodását. Mindezt heti 15 órás munkával. Na erről egy rohadt szó nem esett a Naplóban. Szóval a média is hazug, szemét banda akit felülről irányítanak. Ezen is kár gondolkodnom.
Kihűltek a zsömik, szal most jöhet a vaj, a szalámi, a paradicsom, a fehér retek és a paprika, egész urasan fogok ma reggelizni. Kiülök az ablakba, és élvezem, hogy annak ellenére, hogy a belvárosban reggelizek nyugalom van, csend és elégedettség vesz körül mindenhonnan.
Bárki bármit mond, az anyagi jólét nélküli társadalom, soha nem fog egyről a kettőre jutni, még akkor sem, ha 1000 számra húznak fel stadionokat, oda ahol egyáltalán nincs rá igény.
Megreggelizek, megvárom a Timit, nyakunkba vesszük a várost és élvezem az április végi május eleji nyarat.
Auf Wiedersehen!
ezeket bőgtétek