Volt egy album, ami ma 14 éve jelent meg, alapjaiban változtatta meg Magyarországon a zenei kultúrát. Dj Budai Techno House Classic of 93-96 című albuma a mai 25-30+ emberek zenei világát olyan mértékben befolyásolta, hogy ezt minimum egy állami kitüntetéssel kellene honorálni.

Emlékszem, hogy én 97-ben jutottam hozzá, másodikos gimnazista voltam, és az egyik felsőbb évestől kaptam egy rakás kazettát (kazit) * köszi Bara *, amik között ez is ott volt. Első hallásra szerelmet fogadtunk egymásnak, és rongyosra hallgattam. A hallgatás intenzitásától és hangerejének köszönhetően nyilvánvalóan a szüleim és a szomszédok is tisztában voltak azzal, hogy "Budai az Isten", sőt szerintem anyámnak néha volt, hogy már kifejezetten tetszett is az album. Persze ezt sosem vallaná be. Nem is várom tőle, de sokat köszönhetek apámnak is, hogy a házunk téglából volt, és ez megmentette sokszor attól, hogy szétessen a hangerőtől. Most már kicsit megérve (nagyon kicsit) visszagondolni és újra hallgatva az albumot, rájöttem, hogy gyakorlatilag ennek köszönhetem, hogy az elektronikus zenét választottam kedvencként, és nem a hínárhajú rockot. Bár megvallva az őszintét, mikor mulatni jártunk kölökgólya koromban, akkor a kőkemény metált hallgató haverjaim is bemozdultak erre az albumra. Alapmű, óriási klasszikus zenékkel. Már a kezdés egy akusztikus orgazmus, főleg 16 évesen. Egy életre meghatározta az életem, és nem csak nekem, szinte minden elektronikus zene rajongó, aki már képben volt 96 környékén ezt tartja az etalonnak, az elhajlása alappillérének. Íme egy csodálatos kritika a Deep Zone oldaláról, személyes megjegyzéseimmel és linkekkel. Vigyázat függőséget okoz!!!!!

Ezzel kezdődik:

Az elején hipnotikusan úszik be Quench Dreams-sze, ami már megigézi az embert. Emmanuel Top Acid phase-ze folytatja a dallamáradatot, majd Awex - Our future-ével tényleg acid-be csúszunk. Szintén az acid játsza a főszerepet Dj Misjah korai klasszikusában az Access-ben.* személyes kedvencem, ULTRA BETEG ŐSTECHNO, a 2:56-nál hallható sikolyt rengetegszer ellőttem egy-egy buliban* A techno ösvényen maradva érkezik Dave Clarke fémes Wisdom to the wise-za (a híres/hírhedt Red korongról), majd egy óriási váltással Sven Vath L'Esperanza-jának Paul Van Dyk és Cosmic Baby féle zongorás trance remixe érkezik. Kicsit visszavesz Imi a dallamokból, deep-be fordulunk Steve Mason Looks like another fine day-jével. Terry Lee Brown Jr is mélyen tart bennünket korai tech-deep gyöngyszemével. Shandrew acid-be hajló I want you-jánál újra begyűjtjuk a rakétákat *óriási energiákat ad a mixnek ez a zene, igazi seggrázós elektro, lérződik Budain a funky múlt *, húzósabb blokk érkezik. DJ Franco Traxx bizarres-ja enged egy kis pihenőt, majd Ethics La luna-ja pumpáló basszusával hív szeletelésre bennünket * a másik személyes kedvencem *. „Az agy a fegyver” - hirdeti az osztrák Mark N.R.G. száma, amihez kellőképp karakteres dallam társul. Mikor már hiányolnánk a konstansan visszatérő acid elemeket beköszön Mory Kanté autentikus afrikai esőtáncának a Yeke Yeke-nek Hardfloor féle tánctérrobbantó átirata * ez az elején nem tetszett, aztán, ahogy idősebb lettem egyre jobban beütött*. Az Underground Baseheads Bit of love-janak subja rendesen próbára teszi a hangfalainkat. Az érkező Green Velvet Flash olyan szépen társul a Bit of love-hoz, hogy jómagam a tribal zörgés alatt megbújó funky riff-et a Zöld Selyemfiúnak tudtam be, noha Baseheads-ék munkájából lóg át a Flash-be. A rejtély megfejtése után Armand Van Helden kínál meg bennünket egy kis minőségi house-zal, amit Jimmy Sommerville Heartbeat-jéhez készített.  * innetől akkorát repülsz a pofontól amit Budai ad, hogy alig várod a végét, hogy újra felszállhass a repülőre *A végére azért kellőképp elszállós hangulatba kerülünk, amit Jam & Spoon felejthetetlen Stella-ja garantál, *  figyelj a zongorára, óriási *majd a Faithless-es Rollo és társainak korai remekével a Hold that sucker down-nal zárunk. * az utolsó számtól rendesen libabőrös lettem mikor először hallottam* ezt be is linkelem, mert fergeteges...

Egyben, egészében hallgatva az albumot egész egyszerűen letéped az arcod,annyira utaztat, amiről nem hogy nem akarsz visszajönni, hanem azt kérdezgeted magadtól, hogy miért nem ott laksz.