Rájöttem. A Rabszolgavásár olyan mint a drog. Ha egy napja nem foglalkozol vele, vagy ő nem foglalkozik veled, akkor hiányzik és elvonási tüneteid vannak. Idén különösen,az idei R-faktor különösen a szívemhez nőtt. Olyan sok és érdekes élményem van ezzel kapcsolatban.
Idén kaptunk hideget-meleget és ezt most szó szerint kell érteni. A pénteki előadást délután fél 3kor kezdtük, a hőségriasztás kellős közepén. Annyira meleg volt, hogy engedményeket tettünk magunknak, azzal, hogy végig ásványvizezhettük a darabot, törölgethettük magunkat vizes törölközővel. Szombaton pedig az előadás alatt egy laza 20 fokot csökkent a hőmérséklet, az előadás vége felé már rendesen fáztunk. Viharos erejű szélben játszottuk el a fél darabot, szemünkbe fújta a szél a port, és törmelékek hulltak alá a nagytemplom építkezéséről. Durva volt.
Vasárnap óriási röhögésbe fulladt a finálénk, hiszen Emese Európa nem tudott magától felkelni a földről fekve –így ér véget a darab, egy hatalmas extázisból történő elájulással – így szegény Cseszkó Tomi nemesebbik közepén támaszkodott meg. Mikor ezzel szembesültünk kitört belőlünk a röhögés, még szegény Kelemen Zoliból is – rendező, főszereplő, Flavius Calmarikus Egoismus -, de azt hiszem utolsó előadáson belefért ez is. Legalább látta a közönség, hogy jól érezzük magunkat a darabban…
Licit szempontjából érdekes volt a 3 nap. Első nap, lehet a meleg miatt, lehet azért mert első nap, nagyon nehezen ment a licit, és kikiáltási áron, vagy 15-20 sesterciusért mentek el a rabszolgák. Szombaton már jöttek az eredmények és licitáltak bátran az emberek, vasárnap ismét nehezen indult, de aztán belelendültek az emberek. Összességében elmondható az, hogyha a szombati licitáló kedvet és a vasárnapi közönséget egybe gyúrtuk volna, na az lett volna az igazi rabszolgavásár. Jó volt látni visszatérő arcokat is, volt, aki pénteken nem mert licitálni, de szombaton mert, csak nem tudott, mert annyit drágult a rabszolga. Persze idén is volt olyan „lüke” aki saját magára is rálicitált. Tavaly mondjuk anyukám volt. Nem baj, imádjuk az ilyet, mert jól lehet velük élcelődni.
Előadás után pezsgőztünk, fotózkodtunk, örültünk a sikernek és egymás társaságának ezek után pedig átcsapattunk a Sörkertbe és ott mulattunk sokáig. Jó volt együtt lenni és jókat eldumálni, képek is születtek 10-100 számra, amik jól jelképezik, hogy ez nekünk több mint munka, ez az életünk ebben a 3 napban.
"Rabszolgám" Emese Európa és én Huza Vona
Ja, és a kedvenc élményem: sétálsz éjjel egy körül a bor utcában,hazafelé és a kivetítőn, a városháza oldalában saját magadat látod! Megfizethetetlen :)
Hajrá Róma! Hajrá Rómaiak!
ezeket bőgtétek