Mindenki úgy van vele, hogy az ő osztálya volt annak idején a legjobb, a legmenőbb, a legrosszabb a leg-leg-legebb, vagy az is lehet, hogy pont ennek ellenkezőjét gondolja. A lényeg, hogy senki nem tud elmenni, vélemény nélkül a középiskolai évek felett, pláne nem, ha ezt a 4 évet Celldömölkön töltötte. Valahogy így voltunk vele mi is. Kb egy másfél hónapja jutott eszembe,mikor néztem az Amerikai Pite: Találkozó c. filmet, hogy ezek is 1999-ben érettségiztek. Ha már így is, úgy is Facebook függő vagyok, azon meg létre lehet hozni titkos és zárt csoportokat, akkor miért ne lenne a celldömölki gimi 1999-es 4.A osztálynak is egy csoportja. Meg is csináltam, szépen. Meghívogattam az embereket akik fent voltak facebookon, gondoltam egy jó kis agórának jó lesz ez a felület. Aztán valahogy a Körmendi Eszti elkezdett noszogatni, hogy kellene egy osztálytalálkozó, úgy sem tartottuk meg a 10 éveset. Hát feldobtam a kérdést, hogy ki mit szól hozzá? Ment a szavazógép és végül is kijött pünkösd szombatja 2012-ben. Ment az izgalom előtte egy hónapi, a facebook függők lázban égtek és elkezdődött körvonalazódni a találkozó menetrendje.
A régi iskolában találkoztunk, abban a teremben ahova negyedikben jártunk, ismét a ságiak voltak az elsők az iskolában, pont mint 4 évig folyamatosan a buszmenetrend miatt és voltak hiányzok is, pont mint abban a 4 évben mikor a gimnazisták "gondtalan" életét éltük. Mindenki elmesélte mi van vele, mit dolgozik, mit csinált ebben a 13 évben. Mindenki érdeklődve hallgatta a másikat, elég érdekes életutat futott be mindenki, voltak vicces és kevésbé vicces pillanatok, de alapvetően mindenki jól érezte magát. A 14 megjelent ember meg az osztályfőnök a beszélgetés végével összeállt egy csoportképre, a gimnázium főbejárata előtt és úgy mosolygott a portásnénire, hiszen őt kértük meg, hogy nyomja le a digitális fényképezők gombjait.
Ezek után autókba ültünk és átcsapattunk egy közeli étterembe, az Aranykerékbe és ott elfogyaszottuk a kétféle menükből a szimpatikusabbakat. Nekem sikerült egy jó májgombóc leves is bugáznom, a többiek beérték a másodikkal is. Én itt ezt ettem. Cigánypecsenyét, aminek köszönhetően zene nem volt az Aranykerékben :)
Aztán elkezdődött az amire a kommentekből a facebookon mindenki várt. Ez... :)
Nem, nem lettünk alkoholisták, csak azok akik nem autóval jöttek szívesen koccintottak azokkal, akik szintén nem autóval jöttek. Ennek a koccintásnak és még úgy nagyjából fejenként minimum kettőnek, de inkább többnek köszönhetően felelevenedtek a hétköznapok, a gimnazista évek huncutságai és gyönyörű, vagy éppenséggel szomorú, de az időnek köszönhetően megszépült emlékek. Tanulva fiatal korunk bohémságaiból tudtuk, hogy üres gyomorra koccintgatni nem kifizetődő ezért, rendeltünk desszerteket is, én fahéjas palacsintát.
A társaság egy része folytatta a bulizást,főleg azok akik nem autóval jöttek, volt olyan aki inkább hagyta az autót és bulizott és olyan is aki nem hagyta az autót sőt vitte és haza is ment. Senkiben nem maradt a távozók miatt tüske, és a sorozatos koccintásoknak köszönhetően a blog írója is fél 4kor még önfeledten ropta a táncot a város egyetlen szórakozóhelyén a Gödörben. Többek között velük...
Srácok innen is üzenem, hogy tök jó volt, tökre megöregedtem, mert az egész vasárnapot egy kisebb pálinka sokkal hevertem végig, de ez ismétlést kíván, de kérlek titeket, ne várjunk újabb 13 évet. Szerintem nem is fogunk, mivel a facebookon, a csoportunkban már szerveződik egy balatoni, hosszú hétvége ötlete, én ráérek :)
ezeket bőgtétek