szamárSágok

Nem fűzök hozzá sok mindent, csak azt, hogy marhára igaz.Gyönyörű sztori, respekt az alkotóknak..

Így kell figyelemfelkelteni... :)

Ha az Audi, a BMW és a Subaru elkezdi egymást fikázni, a Bentley egész egyszerűen arra gondol,hogy FUCK YOU!

Respekt a Bentley marketingeseinek, és a főnökségnek, hogy volt elég vér a pucájukban, hogy ezt bevállalták.

Mivel az Atom a blogjában blogolt egy blogolnivalót és nekem ehhez a bloghoz kapcsolódóan lett blogolni valóm. ezért kiblogolom ide a blogomba, hogy ha az Atom blogot olvas, mikor nem blogol, akkor legyen neki öröme a blogolvasáskor a saját blogja, is :)

Atom blogja a témához kacsolódóan: flötty ide erre a linkre :)

Az én blogolni valóm ebben a témában pedig itten ebben a videóban:

Hát nem szeretnivalóak vagyunk? DE

Atom szokott rendszeresen jobbnál jobb videókat kiblogolni szombatonként. Volt egy olyan ötletem ezzel a vidivel kapcsolatban, hogy elküldöm neki. De mivel mostanában nem annyira aktívan onlány, érthető okokból - respekt Bori- , ezért inkább blogolom én.

Köszi kollégámnak az ajánlót FB-on, tényleg szuper videó, szuper zenével. Tériszonyos vagyok veszettül, de ezt egye penész kipróbálnám. Persze nyilván tandemben, mert ha egyedül kéne leugranom és szárnyalnom, akkor a földet éréskor elsőre akkorát perecelnék, hogy nagyjából a fogaim alapján kéne azonosítani.

Kezdem érteni a madarakat és azokat akik szárnyat akarnak. Tök más nézőpontja ez a világnak és baromira nem rossz. Meglehetne szokni na...hamar...nagyon hamar...

Have a good trip again...

Ha majd ilyen taxik futkosnak a városokban, akkor emelkedhetnek a tarifák, addig ne :)

Mondjuk durva élmény lehet ezzel hótrottyon, hazafele egy átmulatott éjszaka után, gondolom nem csak az abszint miatt jönne elő a rókakoma...

Ötletnek, reklámnak ötös...

Ez kandi kamera volt basszameg :O)

Ezt a videót egy érdekes blogbejegyzésben találtam a kommentek között. A blogbejegyzésnek mellesleg óriási respekt...

link itt

A videó a The Guardian újság reklámja és egy érdekes témát boncol fel, valóban ötletes megoldással..

Tekintsétek meg alább:

Ugye, hogy ugye?

Autóban az ember általában zenét hallgat. Nem rendszeresen, de kiblogolgatom ide azokat a zenéket amiket jó autóban hallgatni, szerintem.

Hangulatfüggő vagyok az autóvezetés közben hallgatott zenékben. Van amikor jól jön egy kis alter, van amikor a kőkemény electro, és van olyan, hogy csak szóljon valami, mert szóljon valami. Első élményem ami elég maradandó is volt ezzel kapcsolatban, az Robert Miles: Children c. száma volt, valamikor 96-97 telén. Bécsbe utaztam a gimivel, szakadt a hó, és ez a nóta ment talán a rádióban. Ott és akkor olyan harmonikusan kapcsolódott az élményhez, hogy hajnal, busz, párás ablak, szakadó hó, utazás az ismeretlenbe, félig alvás, hogy örökre bevésődött az emlékezetembe...

Ha meghallom azóta is ez az élmény jut eszembe és ennek köszönhetően különös kapcsolatot ápolok ezzel a zenével, Bécs városával, a Balogh Zsolt Transsal, és az utazással.

Csukjátok be a szemeteket, képzeljétek el, hogy hajnal van,ébred a táj, havas minden, suhan a táj, ott kint hideg van, bent megfelelő meleg, monoton buszzaj és Robert Miles: Children...

Isten hozott titeket az utazásomban :)

Have a good Trip!

Sokáig agyaltam azon megírjam e ezt a blogot, de aztán arra gondoltam, hogy szavakba kell öntenem a megdöbbenésemet. Az a bajom, hogy nehezen építem fel a mondandómat, mivel elég sok gondolat kavarog a fejemben.

A rövid lényeg az, hogy megnéztük tegnap a Timimmel a Kabaré c. zenés darabot a Weöres Sándor Színházban, és annak ellenére, hogy először voltam a szerelmemmel színházas randin, a darab 2/3ánál ki akartam jönni a darabról..

A darabról beszélgetnem kellene a rendezővel, hogy most tulajdonképpen mi is volt a mondanivalója, illetve a célja. Ha a sokkolás akkor csillagos ötös Béres Attilának, ha a szórakoztatás, akkor viszont nagyon gyenge kettes alá alá alá alá.

Elmondom miért, elöljáróban annyi, hogy a darab erről szól valójában...

1930, Németország. Clifford Bradshaw, a fiatal amerikai regényíró Szilveszter éjszakáján érkezik Berlinbe, a szabad és szabados világvárosba. Szinte azonnal magával ragadja a pezsgő éjszakai élet, a pikáns és szókimondó kabarék világa. Megismerkedik egy különös angol lánnyal, Sallyvel, a Kit Kat Klub feltörekvő ifjú énekesnőjével. A lány hozzáköltözik, és megkezdődik viharos együttélésük, mely minden kötöttségtől és előítélettől mentes, éppúgy, mint a szűk közeg, amelyben élnek. Csakhogy Berlin ekkor már nem csupán a művészek és bohémek fővárosa, hanem a fasizálódó Németországé is: a vidám hétköznapokba észrevétlenül beszivárog a rettenet, és az addigi kívülállókat választásra kényszeríti.

Az első felvonás óriási, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, kreatív ötletek, fantasztikus színészi játék - Szabó Tibke igazi, jó értelemben vett "hülye", a főszereplő Fekete Linda igazi vérbeli nő, dáma, csábító játékkal. A vonat lassítása, a himnusz mind mind fantasztikus. A tánckar a helyén, tényleg a kilencszázharmincas évek lokál hangulatát idézi, és élvezhetően (nem éltem 1930ban, de ilyennek képzelem) Fergeteges a Kiss Mari és a Németh Juci áll rivalizálása, és hát a Kálmánchelyi Zoli örök kedvencem, most sem okozott csalódást, bár szerintem még nem alakult ki a lelkében a karakter, amit nem is csodálok...

Szórakoztató, látványos, zenés, öröm volt a szünetben beszélgetni róla.

A második felvonás első fele folytatta a megkezdett vonalat, Jordán Tamás táncával és esendő udvarlásával, szintén mosolyt fakasztott többek arcára. DE

Jött az a rész ami tulajdonképpen a székbe passzírozta a közönség lelki világát. A náci rezsim és az azt körülvevő ocsmány, képmutató, mindenkit aki nem árja sárba tipró marketing gépezet olyan durván és sallangmentesen az orrunkba lett dörgölve, hogy nem voltam hajlandó a színészi játékot és a darabot megtapsolni sem.

Nyilván ez azért jöhetett létre, mivel a Jordán Tamás alakította karaktert, aki mellesleg zsidó olyannyira megkedveltette velünk a rendező, hogy gyomorforgató volt átérezni azt ami vele történhetett ezután az időszak után, mert mindenki tanult történelmet és mindenki pontosan tudta, hogy mi fog következni...

Nagyon nagyon undorító volt számomra, hogy a szerelmi szálat is fullosan, minden teketória nélkül megölte a "náci rezsim", és baromira elítélhető, de a józan paraszti ésszel felfogható, ám de meg nem érthető módon a nő dobta a férfit MERT ZSIDÓ!

A további játékra megmondom őszintén nem nagyon figyeltem, mert annyira elöntött a düh és a felismerés, hogy az ember mennyire egy kegyetlen állatfaj, hogy élvezhetetlenné vált számomra az egész darab, és legszívesebben elhagytam volna a nézőteret.

Mindenesetre, ha ez volt a rendező célja, hogy szarul érezzem magam miatta akkor nagyon jól vizsgázott, ha szórakoztatni akart akkor meg nagyon nagyon messze kerülje el a szakmát, mert nem ért hozzá.

Persze világos, hogy gondolatébresztőnek szánta a darabot és valamelyest azt akarta, hogy gondolkodjak el a történteken, de ez - számomra - durvára sikeredett.

Gratulálok és fejet hajtok a WSSZ művészei előtt, de ha fizetnének se venném fel a horogkeresztes szalagot.

Nagyon érdekes a darab, érdemes megnézni, de utána mindenki beszélgessen el róla ismerőseivel, szeretteivel, és reménykedjünk, hogy soha nem kell hasonló dolgot átélnünk a történelemben, mint a nácik uralma.

Ez mennyire igaz....