szamárSágok

Sokáig agyaltam azon megírjam e ezt a blogot, de aztán arra gondoltam, hogy szavakba kell öntenem a megdöbbenésemet. Az a bajom, hogy nehezen építem fel a mondandómat, mivel elég sok gondolat kavarog a fejemben.

A rövid lényeg az, hogy megnéztük tegnap a Timimmel a Kabaré c. zenés darabot a Weöres Sándor Színházban, és annak ellenére, hogy először voltam a szerelmemmel színházas randin, a darab 2/3ánál ki akartam jönni a darabról..

A darabról beszélgetnem kellene a rendezővel, hogy most tulajdonképpen mi is volt a mondanivalója, illetve a célja. Ha a sokkolás akkor csillagos ötös Béres Attilának, ha a szórakoztatás, akkor viszont nagyon gyenge kettes alá alá alá alá.

Elmondom miért, elöljáróban annyi, hogy a darab erről szól valójában...

1930, Németország. Clifford Bradshaw, a fiatal amerikai regényíró Szilveszter éjszakáján érkezik Berlinbe, a szabad és szabados világvárosba. Szinte azonnal magával ragadja a pezsgő éjszakai élet, a pikáns és szókimondó kabarék világa. Megismerkedik egy különös angol lánnyal, Sallyvel, a Kit Kat Klub feltörekvő ifjú énekesnőjével. A lány hozzáköltözik, és megkezdődik viharos együttélésük, mely minden kötöttségtől és előítélettől mentes, éppúgy, mint a szűk közeg, amelyben élnek. Csakhogy Berlin ekkor már nem csupán a művészek és bohémek fővárosa, hanem a fasizálódó Németországé is: a vidám hétköznapokba észrevétlenül beszivárog a rettenet, és az addigi kívülállókat választásra kényszeríti.

Az első felvonás óriási, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, kreatív ötletek, fantasztikus színészi játék - Szabó Tibke igazi, jó értelemben vett "hülye", a főszereplő Fekete Linda igazi vérbeli nő, dáma, csábító játékkal. A vonat lassítása, a himnusz mind mind fantasztikus. A tánckar a helyén, tényleg a kilencszázharmincas évek lokál hangulatát idézi, és élvezhetően (nem éltem 1930ban, de ilyennek képzelem) Fergeteges a Kiss Mari és a Németh Juci áll rivalizálása, és hát a Kálmánchelyi Zoli örök kedvencem, most sem okozott csalódást, bár szerintem még nem alakult ki a lelkében a karakter, amit nem is csodálok...

Szórakoztató, látványos, zenés, öröm volt a szünetben beszélgetni róla.

A második felvonás első fele folytatta a megkezdett vonalat, Jordán Tamás táncával és esendő udvarlásával, szintén mosolyt fakasztott többek arcára. DE

Jött az a rész ami tulajdonképpen a székbe passzírozta a közönség lelki világát. A náci rezsim és az azt körülvevő ocsmány, képmutató, mindenkit aki nem árja sárba tipró marketing gépezet olyan durván és sallangmentesen az orrunkba lett dörgölve, hogy nem voltam hajlandó a színészi játékot és a darabot megtapsolni sem.

Nyilván ez azért jöhetett létre, mivel a Jordán Tamás alakította karaktert, aki mellesleg zsidó olyannyira megkedveltette velünk a rendező, hogy gyomorforgató volt átérezni azt ami vele történhetett ezután az időszak után, mert mindenki tanult történelmet és mindenki pontosan tudta, hogy mi fog következni...

Nagyon nagyon undorító volt számomra, hogy a szerelmi szálat is fullosan, minden teketória nélkül megölte a "náci rezsim", és baromira elítélhető, de a józan paraszti ésszel felfogható, ám de meg nem érthető módon a nő dobta a férfit MERT ZSIDÓ!

A további játékra megmondom őszintén nem nagyon figyeltem, mert annyira elöntött a düh és a felismerés, hogy az ember mennyire egy kegyetlen állatfaj, hogy élvezhetetlenné vált számomra az egész darab, és legszívesebben elhagytam volna a nézőteret.

Mindenesetre, ha ez volt a rendező célja, hogy szarul érezzem magam miatta akkor nagyon jól vizsgázott, ha szórakoztatni akart akkor meg nagyon nagyon messze kerülje el a szakmát, mert nem ért hozzá.

Persze világos, hogy gondolatébresztőnek szánta a darabot és valamelyest azt akarta, hogy gondolkodjak el a történteken, de ez - számomra - durvára sikeredett.

Gratulálok és fejet hajtok a WSSZ művészei előtt, de ha fizetnének se venném fel a horogkeresztes szalagot.

Nagyon érdekes a darab, érdemes megnézni, de utána mindenki beszélgessen el róla ismerőseivel, szeretteivel, és reménykedjünk, hogy soha nem kell hasonló dolgot átélnünk a történelemben, mint a nácik uralma.