Már egy rakás cikk és videó is van az idei rabszolgavásárról,/ vaskarika, nyugat,  Atomblog/ én arra gondoltam adok egy kis szpesöl belső infót is a darabról, az előadásokról és rólunk rabszolgásokról.

Nagyjából két hónapja nyomatjuk a a próbákat, és a kezdeti lelkesedésből semmi nem veszett el a darab kezdetéig. Ilyenkor már alig várjuk, hogy TI, azaz a nagybecsű közönség is láthassa azt a munkát amit belefektettünk ebbe a darabba.

Minden előadás előtt egy órával már kötelező a helyünkön lennünk,és ez az egyik legjobb része az egész rabszolgavásárosdinak. Az izgalom, az érzés a gyomrokban, és a beszélgetések, hogy vajon hányan lesznek? Tetszik-e majd? Vesznek-e rabszolgát?Mennyiért? Mindenkit megvesznek-e? Kinek az ismerőse, anyukája, testvére, fia-lánya, kutyája macskája jön el megnézni az előadást? Én speciel mindig akkor izgulok a legjobban, mikor az anyukám és az apukám néz engem, de azt hiszem ennek így kell lennie.

Azt szokták mondani a hozzáértők, hogy ha a főpróba rosszul sikerül, akkor sikeres lesz a darab. A mi főpróbán csütörtökön volt és katasztrófálisra sikeredett. Volt szövegfelejtés, zenecsúszás, hangosítás baki,késés minden amit el lehet képzelni. Szegények akik a főpróbán látták az előadást, gondolkodhattak erősen, hogy most akkor hol is tart a darab, mert rengetegszer megálltunk és újrajátszottuk.

Az első előadás mindig gyengébb szokott lenni, mert bennünk van a félsz, és a drukk és az, hogy nagyon nagyon meg akarjuk mutatni magunkat, a darabot, hogy a közönség úgy menjen haza, hogy leszakadt az arca. A szombati, a második előadás szokott lenni a legkeményebb. A legtöbb rokon, a legtöbb néző, a legjobb licitekkel. Tényleg élmény részt venni benne. A vasárnapi meg öröm játék nekünk. Utolsó előadás, ilyenkor megengedünk magunknak többet, és a végén örülünk, hogy ezen is túl vagyunk de ott a sajnálkozás bennünk, hogy ezt többet idén nem, de várjuk, mindig várjuk a következő évi darabot.

Külön köszönet azoknak, aki vásárolnak rabszolgát, és főleg annak a pár embernek, akik minden évben vesznek egyet-egyet, aki még nem tette, próbálja meg őket lenyomni. Nem egyszerű!!! Többéves rutinnal szállnak versenybe, de történtek már csodák :)

Egy kis ízelítő videó: /Köszi a nyugat.hu -nak, és Tánczos Mihálynak *remélem idén is veszel magadnak valakit, lesifotós/

Száz szónak is egy a vége, gyertek el,nézzétek meg a "munkánkat" a Romkertben, vegyetek rabszolgát, licitáljatok sokat, mert ezért csináljuk. Értetek, hogy jól érezzétek magatokat és szakadjatok ki a hétköznapokból.

Ave Savaria