Nem sokára augusztus 20, az államalapítás ünnepe. Idén szombatra esik. Leírok pár gondolatot, amiért lehet, hogy megköveznek, de akkor is ezt gondolom.

 Mostanában az ünnepek nem jelentenek nekem semmit. Mióta dolgozom, nagyjából egy szabadnapnak felel meg, ha van olyan szerencsém, hogy éppen hétköznapra esik. Ha nem akkor max. annyi van, hogy nincsenek nyitva a boltok. Nem tudom, más országokban, hogy telik ez, de itthon úgy érzem – és ezt magamon is észreveszem – nem több mint egy nap, amikor nem kell reggel korán felkelnem. Ugyanígy érzek a március 15 és az október 23-ával is. Mind olyan ünnep, amiről az iskolában tanultam, de elvesztette jelentőségét azzal, hogy dolgozom és totálisan hidegen hagy a pátosz, amit éreznem kéne. Augusztus 20-át régebben szerettem, mert apám elvitt a tűzijátékra, a fővárosba, de mostanában eszemben sincs menni, mert minden éven egy nagy bullshittelés az egész, a politikai pártok miatt. A városi és az országos rendezvények nem kötnek le, mert csak a politikai megmondó emberek sárdobálását lehet hallgatni, és amúgy is szar műsorok mennek a TVben.

Nem is tudom minek kéne történnie ahhoz, hogy átérezzem az Államalapítás által okozott eufóriát, mivel tulajdonképpen nem is érdekel, hogy István megalapította az országot, mivel a jelen állapotot látva szerintem ő is igen csak messze disszidálna innen, vagy ha nem akkor karóba húzatna mindenkit, aki az ország üstjénél fakanalazza az új kenyérhez a gulyáslevest. Mivel a gulyásleves maximum hamisgulyás, de hogy hús nincs benne az holt biztos.

Szívesen meghallgatok minden ötletet, hogy is szerezhetném vissza magamnak, augusztus 20. ünnepét. Mert semmire nem vagyok büszke a 2011-es Magyarországból.

1. Van egy köztársasági elnököm, aki egy marionett bábu, és még magyarul sem tud rendesen. Nem vagyok rá kíváncsi, mert nem hiteles
2. Van egy országom, amiben ott basznak át ahol lehet, és kevés az őszinte, jóindulatú ember
3. Van kocsim és van benzin, igaz 385 forintért, tehát ha valahova el akarok menni akkor bankhitelt kell felvennem, mert lassan annyiba kerül teletankolni a vasat, pedig nem luxusbusz
4. Igaz mehetnék akárhova vasúttal, de azt hagyjuk is mert drága is, késik is, koszos is, ha egyáltalán megy....
5. Van sok haverom, de ritkán látom őket, mivel a CHF kölcsönük törlesztője annyi, hogy látástól mikulásig dolgoznak.
6. Van Balatonom, de nem a magyaroknak van beárazva, a külföldit meg ugyanúgy basszák át mint engem
7. Van himnuszom, amit ha meghallok már nem érzek semmit, kivéve ha valamelyik sportoló a dobogó legfelső fokán áll, de egyben biztos vagyok, nem a foci miatt szól....
8. Van életem, és össze tehetem a kezem, hogy élek, mert ha beteg lennék, nem tudom ki és hogyan látna el, mert az orvosok le fognak lépni, ha még nem tették meg..
9. Barátnőm az van, ez az egyetlen pozitívum az életemben.
10. Szüleim is vannak, és hálát adok az úrnak, mert ha nem lennének, néha nem tudom mit is ennék, miután befizettem a csekkeket...
11.  Van kenyerem, igaz drága, ha olcsó akkor meg tele van baszva minden multis szarral, amitől tuti halálom után konzerválódni fogok, mert a kukacok is inkább ott hagynak.
12. Van pártom, igaz úgy dolgoznak, hogy az nekem nem jó, és értelmét még nem látom annak amit csinálnak, pedig keresem rendületlenül.
13. Van munkám, de mint leírtam a csekkekre elég, aztán a többit megoldom valahogy..
14. Van szórakozási lehetőségem is, bár elég egysíkú, és lehet bele is halok, hála annak, hogy a bevétel miatt mindenkit beengednek, akinek már kiszőrösödött a kiszőrösödni valója...

Alapvetően van mindenem, egy dolgot kivéve, és sajnos az a legfontosabb nekem jelenleg. Jövőképem, az nincs. Ünnepelni valóm? Ezek után mondjátok meg ti....

peace&love