Ez a kis bulvárszerű cím azért született meg, hogy megemlékezzek az iskolakezdésről. Ma, szeptember elsején elkezdődőtt a 2010/2011-es tanév.
Reggel mikor kiléptem a lakás ajtaján, New Yorkot hangulatát meghazudtoló szirénázás és a magyar Himnusz hangjai fogadtak. Először nem tudtam elképzelni ki az az állat, aki reggel 8-kor a himnuszt bömbölteti egy társasházi lakásban, de úgy, hogy az egész udvaron hallani lehet. Aztán lassan öszeállt a kép, annak ellenére, hogy az első kávémat még el sem fogyasztottam. Szeptember elseje van és a közeli középiskola évnyitójának hangjait hallhatom. Gondolom akkor kezdődhetett, mivel magyarországon valahogy sztenderdé vált az, hogy az iskolai ünnepségek elején a Himnuszt nyomatják, míg a végén a Szózatot.
Visszaidéztem egy röpke 20 másodpercben az én tanévnyitós, szeptember elsejés emlékeimet, a régi osztálytársaimmal, a várakozással, az élmények mesélésével stb,stb...Pont tegnap olvastam egy egész jó szösszenetet arról, hogy mekkorát fordult a világ. Mióta van facebook (failbook by Atom, Bonyi) azóta majdhogy nem, feleslegessé vált az a kérdés , hogy na mi volt veled a nyáron? El kell olvasni az üzenőfalat, aztán kiderül, ki, kivel, hol, mikor, hányszor, mit, miért, minek csinált. És tényleg. Félelmetes. Vagy nem? Jó ég tudja.
Alapvetően ez volt reggel, így ültem be a kocsiba, (fekete mint a Pákó), bekapcsoltam egy jó kis GU mixet és igazából ejtettem magasról a himnuszra, meg az évnyitóra. Azt hiszem így van ez jól. Egyenlőre...
ezeket bőgtétek