Akkor elkezdem én is ezt a dolgot itt a blogomon. Ez két dolog miatt is jó lesz. Nem leszek ihlet nélkül 30 napig, és felelevenítem életem jó, avagy kevésbé jó korszakait. A játék lényege a következő:
Day 1: A kedvenc dalod
Day 2: Az első dal, amit hallottál a kedvenc előadódtól
Day 3: Az első dal amit valaha hallottál
Day 4: egy dal amitől mindig mosolyogsz
Day 5: egy dal amitől sírni tudsz
Day 6: egy dal ami megnevettet
Day 7: egy dal amit utálsz
Day 8: egy dal ami folyton beleragad a fejedbe
Day 9: egy dal amiről valaki eszedbe jut
Day 10: egy dal ami egy családtagodra emlékeztet
Day 11: egy dal ami egy barátodra emlékeztet
Day 12: egy dal ami egy olyan emberre emlékeztet akit utálsz
Day 13: egy dal amit csak úgy szeretsz
Day 14: egy furcsa dal
Day 15: egy dal attól az előadótól akinek legutóbb voltál a koncertjén
Day 16: az utolsó dal amit hallottál
Day 17: A dal, amit majd amire először akarsz majd táncolni az esküvődön
Day 18: egy dal amit akarsz majd a temetésedre
Day 19: a legjobb barátod kedvenc dala
Day 20: egy dal a kedvenc albumodról
Day 21: az első dal a kedvenc albumodról
Day 22: az utolsó dal a kedvenc albumodról
Day 23: egy dal egy olyan előadótól akit utálsz
Day 24: egy dal ami a keresztneved első betűjével kezdődik
Day 25: egy dal ami a vezetékneved első betűjével kezdődik
Day 26: egy dal ami "you" szóval kezdődik
Day 27: egy dal ami felvidít
Day 28: egy dal ami nagyon idegesít
Day 29: egy dal (csak úgy válassz egyet!!!)
Day 30: A kedvenc dalod
A dolgot annyival megspékelem, mert hát ugye ez mégis csak egy blog, hogy mindegyikhez irok egy kis szösszenetet, történetet, képet rakok satöbbi. Így személyes is lesz meg nem kell annyira megszakadjak 30 napig a kreatívkodásban sem... lustacsacsi fúj fúj :)
Day 1: A kedvenc dalod: Na ez nem egyszerű, ugyanis hangulattól függően elég sokféle zenét hallgatok, nagy a stílus kavalkád, de az elmondható, hogy az elektronikus zene a kedvencem. Egyszerűen azért, mert arra indul be a lábam. Nem vagyok a hínárhajú rokkerek ellensége, sem a rapperek üldözője, de ezek nem mozgatnak meg. Ha egy egy jobb zenét hallok az elektronikus stílusból sokszor végig fut a hátamon a hideg, hogy apáááááám ez mekkora zene, és más stílusnál ezt nem érzem. A zene ami mégis meghatja a szívem, az Jay Dee: Plastic Dreams című száma 1993ból(!). Erre a zenére hajoltam el az elektronikus zenék felé, ha jól emlékszem talán a balatonkenesei MÁV vasutas üdülőtáborban. Óriási emlék, óriási zene, egy életre meghatározta a zenei izlésemet.
ezeket bőgtétek