Tegnap egész napos hajókázáson vettünk részt. Reggel 8-kor találkoztunk a ház előtt és onnan indultunk a többi magyarral a kikötőbe, ami kb 10 km-re volt a szállásunktól. Az indulás az itteni közlekedési morál miatt elég izgalmas volt, ki is kellett állnom az útra megállítani a forgalmat, de simán megálltak az emberek, csak páran dudálgattak, de az itt normális, ahogy eddig megtapasztaltam.
A közlekedés itt kész káosz, nem is nagyon jöttem rá még az itteni KRESZ lényegére. Ugyanazon útszakasz, helyzettől függően, kétsávos út, egyirányú út, mentősáv, parkolósáv.Nem ritka, ha előző autókat előz egy robogó biciklisek mellett... A dudálás az folyamatos, ezzel jeleznek elsőbbséget, ezzel köszönnek meg dolgokat, üdvözlik egymást, vagy csak basztatnak, hogy miért nem mész már tovább. A rendőr ha valami furcsát lát először megnézi a rendszámodat aztán eldönti mi is legyen. Érdekes, de meg lehet szokni, drága autóval, vagy olyannal amit féltünk és nem arra használjuk, hogy elvigyen A-ból B pontba, szerintem ne jöjjünk ide.
A hajónk egy 50-60 személyes hajó volt, nem volt vészes. Az oldalán és az elején is lehetett utazgatni, szóval napoztunk rendesen. Elsőnek egy szigeten kötöttünk ki, ahol kisebb idegenvezetést is kaptunk. Egy osztrák tag építette és az első világháborúban börtönnek használták. Az oroszbarát ellenséget börtönözték itt be, akik olyan sokan voltak, hogy csak állva tudtak aludni az emberek. Egy legenda szerint a raboktól egyszer megkérdezték, kiket szeretnének látni, mindenki mondta, hogy a családját, gyerekeit, feleségüket, szüleiket. Elhozták nekik őket, mindenkit kivezettek a partra, majd a szemük láttára felrobbantották a hajókat. Kegyetlen dolog lehetett az biztos.
Láttunk útközben a háborúból visszamaradt hajókat, tengeralattjáró kikötőt, érdekes volt.
Az út felénél elvittek egy olyan barlanga, ahol a köveken úgy törik a fény, hogy türkiz szint kap tőle a víz, ott fürödhettünk, búvárkodtam életemben először és ugráltunk a hajóról. Később elhajóztunk egy kék zászlóval jelzett strandra, ahol pancsolhattunk és 10 % kedvezményt kaptunk a számlánkból. A kék zászlós strandok azok, ahol jó minőségű a víz és van édesvizi zuhanyzási lehetőség is. Egyébként Montenegroban elég koszos a tenger, nem is értem, sokszor látni egész szemeteszacskónyi szemetet a vízben. Nem tudom miért csinálják…
Fél 5kor indultunk hazafelé, de még útközben megálltunk egy szigeten, ami elég ismert. Madonna szigetnek nevezik, nem az énekesnőről hanem a szentről kapta a nevét, állítólag egy sziklán két tengerész talált egy szűzanyát ábrázoló képet és ennek örömére elsűllyesztettek 80 hajót ami az alapjául szolgál a jelenlegi templomnak. Az eredeti sziklát meg is lehet érinteni, az oltár mögött van egy nyílás ahol eléred a követ.Belépő 1 €, de ha megvárod amíg végig ér a túra, akkor a kijáratnál be tudsz lógni és maximum visszafele sorrendben megnézed a termeket. Sok turista fényképezett ott, főleg japánok, mindeféle fényképezővel, meg iPaddel, meg egész LCD Tvékkel… Kb este 8kor kötöttünk ki, szóval egy laza fél napos programra fizettünk be fejenként 15 €ért. Szerintem megérte.
Ma lazulás, pici strandolás van tervben, este egy város nézésel, mert holnap megyünk Durmitor hegységbe és a nemzeti parkba.
Érdekességek:
1. nem lehet rostos szőlőlevet kapni, csak vöröset
2. a sárgarépát itt is sárgarépának hívják
3. a vajkrémet is vajkrémnek hívják
4. rengeteg a kóbor macska
5. ezt már írtam, de rengeteg a rendszám nélküli autó
6. a motorosok vagy sisakban vannak, de inkább nem, és lehet hogy munkavédelmi sisakban nyomják
7. a japánok itt is 0-24-ben fényképeznek, mindent, válogatás nélkül.
képek:
szárazföldi tengerész én
Kotor karnevál szőke csajjal
tengeri látkép a kotori öbölben
tengeri látkép máshonnan
Templom a szigeten, írtam róla fentebb
Kék barlang
ezeket bőgtétek