szamárSágok

2012. szeptember 16. szombat.

Ott hagytam abba, hogy nem tudtuk eldönteni, hogy mi is legyen a mai nappal. Olyan jó időnk volt ugyanis Velencében, hogy teljesen belezsongtunk az ötletbe, hogy menjünk tengerpartra. Az Ede viszont befűtött minket, hogy menjünk fel az alig 35 percre található Alpokba. Nos ha egy olyan vagy ahol 35 percre az Alpok van, alig 1 órányira viszont a tenger, akkor ott többet dilemmázol, mint a nagy átlag.

Mi is dilemmáztunk. Reggel felkeltünk, 3 nap alatt beilleszkedett olaszként megreggeliztünk egy kávézóban, elfogyasztottuk a cappuccinonkat lévén, hogy még nem volt 11 óra és így ihattunk cappuccinot.

cappuccino és sütőtökös csokis fánk

Elmentünk bevásárolni, és ott a boltban eldöntöttük, hogy mi is legyen. Feldobtunk egy 1 eurost és mivel az jött ki amin a fej volt, így mentünk az Alpokba. Nem bántuk meg.

ez is volt a boltban, mirelit tunyacsáp

Gyorsan bevásároltunk grillezni való dolgokat, innivalókat és belőttük a gps-t és útra keltünk. Vagyis útra keltünk volna, ha a gps-nek lett volna fogalma róla, hogy merre is kell menjünk, gyors átprogramozás után végül is nagyot nem hibázhattunk ha egyenest a nagy hegyek fele indulunk el. Ebben mindannyian egyetértettünk. Így is lett. Elindultunk és csakhamar a gps is magára talált, így már az ő támogatásával is utaztunk. Az út szép volt, az idő is, és 30 perc autózás után fel is értünk az emelkedőkhöz, ahol több éles kanyar után leparkoltunk egy lélegzetelállítóan szép tónál, Barcisban.

Barcis egy kis hegyi olasz városka, ami mellett egy tavat alakítottak ki egy gát segítségével. Nagyon szép. Érdemes megnézni. Sokat sétáltunk a környéken, a lányok meg az Ede beültek egy kávéra egy helyi egységben, a Bonyi meg én meg körbefényképeztük a környéket.

nem photoshop, tényleg ilyen színű a tó

Tó és környéke, gáz a hely... 

tó stéggel és ritkás erdővel

Barcis

szokásosan széles olasz utca

Ezek után útra keltünk, hogy felkeressük a grillező helyet. Ennek elérésére egy olyan hídon kellett áthajtani ami 210 cm széles volt. Az autónk hivatalos adatok szerint 169,5 cm széles, szóval nem volt gond. Francot nem, paráztam mint a szemét. De csak átjutottunk rajta.

"a híd"

Majd megérkeztünk a grillező helyünkre. A fiúk tüzet csiholtak, a lányok hintáztak szóval igazságos volt a munkamegosztás, a lányok szerint legalább is biztosan. Bő fél órás szenvedés után a mobilgrill parazsa izzott, a húsok sültek. Kipróbáltuk a Timivel a hegyi patak vizét, mert nekem naná, hogy át kellett mennem a patak túloldalára. Mondjuk a Timit sem kellett noszogatni. A víz nagyon hideg volt, egy- másfél perccnél nem is nagyon tudtam tovább mezitlábasozóst játszani benne, mert majd lefagyott a lábam. Közben a kaja is elkészült, nagyon finom lett, megittuk az üveg proseccot amit hoztunk, örültünk magunknak, majd hazaindulás előtt lőttünk egy rakás csoportképet időzítővel. Ede le sem tagadhatná, hogy szuperhős fanatikus, úgy állt be mint Amerika kapitány. :)

kaja

rosszul időzített kép

jól időzített kép

Majd hazaindultunk.

Útközben sokszor kellett dudálni, mivel így jeleztük egy-egy élesebb kanyarnál, hogy jövünk, majd egy jó kis alagút után kiértünk a gátra is, ami duzzasztja a tavat. Ezt is körbefényképezgettük és kiéltük tériszonyos hajlamainkat, majd újabb csoportképek után visszamentünk Pordenoneba.

ott a cipőm, viszonyításnak 

ez is szép

szokásos csoportkép, jól időzítve

Balról jobbra, Bonyi, Judit, Én, Timi, Ede

Este kajáltunk egy szuper étteremben, ittunk egy üveg fergeteges olasz vörösbort és édességet is ettünk, majd jó olaszhoz méltóan az Ede bekávézott fél 12kor, mi nem. Beültünk a főtéren lévő egyik bárba egy búcsú Aperolspriztre, hiszen másnap indultunk haza. Beszélgetés, hazaséta, fogmosás, alvás.

2012. szeptember 16. vasárnap

Reggel még ettünk egy szuper reggelit, ittunk egy jó búcsú kávét és végig hallgattuk a tűzoltóság felvonulását, élükön a tűzoltózenekarral. Valami esemény lehetett, hiszen Pordenone, Udine, Velence és Trieszt tűzoltósága is felvonult népes rajongótáborukkal meg egy tűzoltóautóval együtt. Érdekes élmény volt. Ezután összepakoltunk, majd búcsút vettünk Edétől pontban 12:00-kor és elindultunk legyűrni a hazafelé tartó 490 km-es útszakaszt.

Az út hazafelé az idefele úttal ellentétben nyugis volt, még nézelődni is tudtunk az autópályán, hogy milyen szép is az olasz majd az osztrák Alpok. Negyed 6-kor itthon is voltunk és véget ért a pordenonei kiruccanás. Élmény volt a javából, remélem, visszatérünk még ide.